Hét évvel ezelőtt úgy jellemeztem a hosszútávú versenyzés akkori helyzetét, mint a sportág legújabb aranykorát, és ez akkor helytálló is volt, mert nem láttam, nem láttuk előre, milyen változások jönnek a közeljövőben és milyen változások jönnek idén. Az előző korszaknak tényleg 2016 volt a csúcsa, 2023-ban viszont valóban olyan időszak köszönt ránk, ami messze elhomályosíthatja a legutóbbi "aranykort".
2016 a Le Mans-i hibrid korszak utolsó igazán jó éve volt, amikor a Porsche, az Audi és a Toyota kiegyenlített harcot vívott a világbajnokságon és a francia 24 órás versenyen, végül mindkettőt a Porsche nyerte. Év végén azonban a dízelbotrány miatt az Audi a programja leállítása mellett döntött, egy évvel később pedig a Porsche is hasonlóan tett. 2018-tól a Toyota egyeduralkodóvá vált az olyan kevésbé tehetős konkurensek ellenében, mint a Rebellion és az Alpine. A hibrid LMP1 egy innovatív és izgalmas kategória volt, de csak a nagy autógyárak engedhették meg maguknak, hogy speciális versenymotorokat, komplex hibrid rendszereket és összkerékhajtást fejlesszenek autóikhoz. A gyári csapatok költségvetése egy közepes Forma-1-es istállóéval vetekedett és esélytelen volt, hogy privát alakulatok versenyre kelhessenek velük vagy megvásárolják autóikat.
Mindeközben a támogató kategóriák is ellaposodtak: az LMP2 géposztály évek óta gyakorlatilag egy Oreca márkakupa, a sokáig izgalmas GTE (Amerikában: GTLM) kategória pedig 2022-ben kimúlt. A vb-n 2023-ban amatőr szinten még indulhatnak ezek az autók, de 2024-től a tengerentúli bajnoksághoz hasonlóan felváltják őket az olcsóbb és sokkal népszerűbb GT3-as típusok.
2021-ben az FIA új szabályokkal próbálta meg visszacsábítani a gyártókat, az LMP1-et váltó Le Mans Hypercar osztály egy megfizethetőbb, kevésbé komplex és a szemnek is tetszetősebb autókat eredményező keretrendszert hozott. A név a mostanában nagy népszerűségnek örvendő, exkluzív utcai hipersportkocsikra (pl. Ferrari LaFerrari, McLaren Senna, Aston Martin Valkyrie) utal, az új versenyautók elviekben ezekre nagyban hasonlítanának vagy akár ezek közvetlen versenyváltozatai lehetnének. A várt lelkesedés azonban - egyelőre - elmaradt. Az új szabályok bevezetésére csak a Toyota és a kis amerikai Glickenhaus istálló készült fel, de autóik az avatatlan szem számára nem sokban különböznek a korábbi LMP1 autóktól és láthatóan semmi közük az utcai sportkocsikhoz. A sokáig rebesgetett Aston Martin végül az F1-be szállt be, a McLaren részvételéből pedig eddig semmi nem látszik körvonalazódni. Az FIA végül kénytelen volt megengedni, hogy az Alpine a Rebellion régi autójának módosított változatával indulhasson, hogy a jelentősen visszafogott Toyotáknak legyen valamiféle konkurenciája. A háttérben persze megindult a mozgolódás, a Peugeot a 2022-es idényben már be is vetette a forradalmi, hátsószárny nélküli autóját, de az igazán kiélezett verseny 2023-ban kezdődhet.
Nem könnyítette meg az FIA és a Le Mans-i 24 órást szervező ACO helyzetét, hogy az amerikaiak (ismét) ésszerűbb alternatívát dolgoztak ki. Az IMSA által szervezett észak-amerikai bajnokság 2017 óta egy egyszerűbb, nem hibrid és ennél fogva megfizethetőbb formulát alkalmazott. A DPi (Daytona Prototype International) géposztályban a gyártók az LMP2-be autókat szállító gyártók karbonszálas vázai köré alkothatták meg új típusaikat, az aerodinamikai fejlesztések korlátozva voltak és csak széria alapú motorokat lehetett beépíteni az autókba. Így is elegendő lehetőséget kaptak a konstruktőrök, hogy egyedi megjelenésű, utcai típusaik stílusjegyeit megjelenítő versenygépeket tervezzenek.
Négy gyártó élt a lehetőséggel, a Cadillac a Dallara, az Acura az Oreca, a Nissan a Ligier, a Mazda pedig a Riley-Multimatic váza köré épített DPi autót. Az elmúlt hat évben a Cadillac és az Acura dominált, tavaly már nem is volt más gyártó a kategóriában, de a számos privát autónak köszönhetően a verseny még így is érdekesebb volt, mint a Hypercar osztályban. A legnagyobb hiányossága az volt ennek a kategóriának, hogy nem indulhattak Le Mans-ban, bár ez inkább a franciák ellenállásán bukott el, mintsem az amerikaiak vállalkozó kedvén.
A vérfrissítés ráfért már az amerikai formulára is, így 2023-tól a DPi osztályt felváltja a GTP, amit a világbajnokságon LMDh-nak (Le Mans Daytona hybrid) fognak hívni. Az új szabályzat munkaneve DPi 2.0 volt, ebből is látszik, hogy a korábbi jól bevált elképzeléseket viszik tovább, de olyan módon, hogy azok már kompatibilisek legyenek az FIA és az ACO Hypercar szabályzatával, így hoszzú-hosszú idő után végre megtörtént a szabályzatok harmonizációja az óceán két oldalán.
Amíg a Hypercar szabályzatok gyakorlatilag szabad kezet adnak a gyártóknak az autók tervezésénél, addig az LMDh a DPi-hez hasonlóan egy külső beszállító vázának felhasználását írja elő, az erőforrást pedig ezúttal már sztenderd hibridrendszer egészíti ki (a Bosch, a Williams és az Xtrac szállítják a komponenseket). A szabályzat széles körben elnyerte a gyártók tetszését, 2023-ban az Acura és Cadillac mellett a BMW és a Porsche is versenybe küldi LMDh autóját, az Alpine és a Lamborghini gépe pedig 2024-re várható. Ezzel szemben a Hypercar szabályzatot a Toyota és a Peugeot mellett csak a Ferrari és olyan egzotikus istállók, mint a Glickenhaus, a ByKolles által feltámasztott Vanwall és az Isotta Fraschini választották. Az IMSA annyira bízik az új szabályok sikerében, hogy az új kategória kedvéért feltámasztotta a legendás GTP nevet, ami a sportkocsi versenyzés utolsó igazi aranykorában, a nyolcvanas években jelezte a csúcskategóriát Amerikában.
Igazából már az is siker, hogy a közös ernyő alá hozott két szabályrendszer annyi autógyártó érdeklődését fel tudta kelteni, amennyit utoljára a kilencvenes évek végén lehetett látni a hosszútávú versenyzésben. Ennyi komoly indulóval garantált az izgalmas verseny, a szabályok pedig igyekeznek szinten tartani az autók teljesítményét, bár ehhez a technikai előírásokon túl a mindig kényes témának számító Balance of Performance (BoP) rendszert is be kell majd vetni.
A rövid áttekintés után nézzük a 2023-as indulókat:
Porsche
Autó: Porsche 963
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Multimatic
Motor: Porsche 4,6 L V8 Twin-Turbo
Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a Porsche új autója a legjobban várt és alighanem legfontosabb típusa lesz az új korszaknak. A Porsche az Audival közösen jelentette be, hogy visszatérnek Le Mans-ba és Amerikába is, miközben mindkét gyártó a Forma-1-es belépéssel is kacérkodott. Végül az Audi az F1-et, a Porsche a már jól ismert endurance szcénát választotta.
A szénszálas vázat a kanadai Multimatic adja, a 4,6 literes V8-as turbómotor pedig a 918 Spyderből származik, így leszármazottja annak az erőforrásnak, ami az RS Spyder LMP2-es versenyautóban szolgált nagy sikerrel. Az RS Spydereket Amerikában a legendás Roger Penske csapata versenyeztette és 2008-ban meglepetésre az LMP1-es dízel Audikat is legyőzve, megnyerték a Sebringi 12 órást. A Porsche ezúttal sem érte be kevesebbel, a 963 gyári programját is a Team Penske-re bízta. Az észak-amerikai és az európai programot is a Penske irányítja majd, mindkét bajnokságban két-két autót indítva. Ehhez az észak-karolinai Mooresville-en kívül Mannheimben is berendeztek egy főhadiszállást. Anélkül, hogy az új autó egyetlen versenykört teljesített volna, valószínűsíthető, hogy a Porsche mindkét bajnokságban favoritnak számít majd, erre a németek és az amerikai partnerük kiemelkedő szakértelme a garancia. Azonban ami igazán fontossá teszi az új Porschét, az az, hogy a kezdetektől fogva elérhető a privát csapatok számára is, 2023-ban a brit JOTA, a német Proton Competition és az amerikai JDC-Miller MotorSports is ezzel a típussal indul, ám ezek az alakulatok legkorábban áprilisban kaphatják kézhez autóikat.
A Porsche folytatni szeretné kiemelkedően sikeres autóinak sorát, erre utal a 963 név is, ami egyértelmű utalás a 962-re, az utolsó versenyautóra, amely képes volt megnyerni a hosszútávú versenyzés Triple Crown-ját: a Daytonai 24 órás, a Sebringi 12 órás és a Le Mans-i 24 órás versenyeket. A 963-mal nem is lehet más céljuk, mint ennek megismétlése. Arról nem is beszélve, hogy a csapatával évtizedeken keresztül sikert sikerre halmozó, 85 éves Roger Penskének van egy befejezetlen ügye: még soha nem nyert Le Mans-ban.
Toyota
Autó: Toyota GR010 Hybrid
Kategória: LMH
Motor: Toyota 3,5 L V6 Twin-Turbo
A Toyota a 2021 óra használt GR010-zel indul idén is, ez pedig két szempontból fontos. Először is, az autó már a harmadik idényét kezdi, ami azt jelenti, hogy nem olyan friss, mint a most bemutatkozó riválisok, ugyanakkor a csapatnak óriási tapasztalata van a típussal és a szabályrendszerrel. A Toyota jelentős gyári konkurencia hiányában megnyerte a legutóbbi öt Le Mans-t és négy világbajnokságot, idén viszont olyan ellenfeleket kap, amilyennel 2017 óta nem találkozott. Aki a vb-n győzni akar, annak a Toyotát kell megvernie, de érdekes lesz majd követni, a japánok hogyan boldogulnak a szintet lépő versenyben.
Ferrari
Autó: Ferrari 499P
Kategória: LMH
Motor: Ferrari 3,0 L V6 Twin-Turbo
Ha volt olyan hír, amely nagyobbat robbant a Porsche visszatérésénél, az a Ferrari visszatérése volt. A Forma-1-ben bevezetett költségplafon lehetővé tette, hogy az olaszok más célokra csoportosítsák át forrásaikat és végre megnyílt az út egy gyári endurance csapat felállítása előtt. A Ferrari 1973 óta nem indult gyári csapattal a világbajnokságon és Le Mans-ban, az azóta eltelt fél évszázad jól érzékelteti, milyen horderejű ez a visszatérés. A V6-os turbómotor gyökerei a Ferrari utcai autóihoz nyúlnak vissza, leginkább az új 296 GTB-hez. A hibrid rendszer kifejezetten a 499P-hez készült, felhasználva az elmúlt években a Forma-1-ben szerzett tapasztalatokat.
A gyári programot arra az AF Corse-ra bízták, ami az elmúlt tizenöt évben sikert sikerre halmozott a Ferrari GT autóival és tavaly már az LMP2-ben is futott egy teljes szezont, így a prototípusokkal is van tapasztalata. Ebben a műfajban a megbízhatóság mindennél fontosabb és a Ferrari F1-es autói az utóbbi években nem épp a kikezdhetetlen megbízhatóságukról voltak híresek, de ez egy teljesen más sorozat lesz, egy teljesen más autóval, így ne ítéljünk előre! Az biztos, hogy a Porschéhez hasonlóan a Ferrarit is nyomja a dicsőséges múlt terhe és csak a győzelemmel lehet felérni a régmúlt nagyjainak szintjére.
Érdekesség, hogy a Ferrari új GT versenyautója, a 296 GT3 annak a 250 LM-nek a formajegyeit idézi, amely a márka utolsó összetett győzelmét szerezte Le Mans-ban, 1965-ben.
Cadillac
Autó: Cadillac V-LMDh
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Dallara
Motor: Cadillac 5,5 L V8
Az új Cadillac a rendkívül sikeres DPi autó evolúciója és a mögötte álló csapat is változatlan maradt. A Dallara már a DPi szabályok előtt is épített autókat a General Motors versenyrészlegének (Corvette DP), így természetes volt, hogy folytatódik az együttműködés. A motor, amely az LMDh kategóriában egyedüliként nem kapott turbófeltöltést, új fejlesztés, de ugyanúgy a GM small block V8-asára épül, mint a korábbi Cadillac és Corvette versenymotorok. 2021 óta a Chip Ganassi Racing áll a Cadillac gyári csapata mögött, amely két autót indít az idei IMSA bajnokságban és leadta nevezését a világbajnokságra is. Mellette a régi GM partner Action Express Racing indít még egy autót a tengerentúlon, két ilyen rutinos istállóval a Cadillac valószínűleg harcban lesz a bajnoki címért. Hogy a vb-n hány futamon indulnak és milyen eredmény várható tőlük, az jó kérdés, valószínűleg inkább Le Mans lesz a fókuszban.
Acura
Autó: Acura ARX-06
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Oreca
Motor: HPD 2,4 L V6 Twin-Turbo
Folytatva az együttműködést az Orecával, az új Acura is inkább az elődje továbbfejlesztésének tekinthető, mint teljesen új modellnek, bár a 2,4 literes motor tényleg újdonságnak számít. 2023-ban is a címvédő Meyer Shank Racing és a Wayne Taylor Racing indít egy-egy autót az amerikai bajnokságban, arról egyelőre nincs hír, hogy Le Mans-ban vagy a világbajnokság más futamain rajthoz állna a típus. Ha a két csapatnak az új autóval is sikerült fenntartani a korábbi eredményességet, akkor komolyan számolni kell az Acurával az IMSA bajnoki címért folytatott küzdelemben. Ráadásul a WTR mellé beszállt partnerként az Andretti Autosport is, így a Penske és a Ganassi mellett a harmadik amerikai nagyágyú is részt vesz egy ígéretes projektben.
Peugeot
Autó: Peugeot 9X8
Kategória: LMH
Motor: Peugeot 2,6 L V6 Twin-Turbo
A Peugeot az elsők között jelezte érdeklődését az új Hypercar kategória iránt, de az autó csak a 2022-es idény második felére került bevethető állapotba, így lemaradt a Le Mans-i 24 órásról. Ez talán nem is olyan nagy baj, tekintve, hogy a különleges, hátsó szárny nélküli 9X8-ra láthatóan ráfér még a fejlesztés. A monzai bemutatkozás nem sikerült jól, a vb utolsó két futamán ugyan összejött egy-egy negyedik hely, de egyelőre még elmaradt a Toyotától és az Alpine-tól. Mindenesetre az első sokkon túl van a csapat és már van éles tapasztalatuk az autóval, érdekes lesz látni, mennyit sikerül erősödniük az európai szezon kezdetéig. Azt viszont nem lehet elvitatni a Peugeot-tól, hogy bátor és franciásan innovatív utat választott, ráadásul talán a 9X8 az egyetlen típus, amelyre tényleg rá lehet fogni, hogy megidézi a márka utcai autóinak formavilágát.
BMW
Autó: BMW M Hybrid V8
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Dallara
Motor: BMW 4,0 L V8 Twin-Turbo
Talán a BMW projektjét övezte eddig a legkisebb felhajtás, pedig az új LMDh kategória rajtjára elkészült a Dallarával közösen épített, nem túl fantáziadús nevű M Hybrid V8. A 4 literes V8-as a BMW korábbi DTM versenyautóiból származik, de ezúttal már két turbófeltöltővel megtámogatva. A formaterv hatalmas BMW veséket is magába foglal, így kétségkívül a jellegzetesebb autók közé tartozik. Az autó egyelőre csak az amerikai bajnokságban áll rajthoz a BMW régi partnere, a Rahal Letterman Lanigan Racing nevezésében, de 2024-től a világbajnokságot is célba kívánják venni vele a bajorok.
Glickenhaus
Autó: Glickenhaus SCG 007 LMH
Kategória: LMH
Motor: Pipo Moteurs 3,5 L V8 Twin-Turbo
Az amerikai filmproducer Cameron Glickenhaus igazi autósport őrült és 2018-ban elsőként kötelezte el magát a Hypercar géposztályban való részvétel mellett. Csapata autói nemzetközi együttműködésben készültek: az SCG 007 fejlesztéséért az olasz Podium Engineering, a motorért a francia Pipo Moteurs felelt, a végeredmény pedig egy egészen tetszetős, távolról a hatvanas évek olasz versenyautóit idéző prototípus lett. 2021-ben három világbajnoki futamon indult a csapat, tavaly pedig négyen, de a magas szállítási költségek miatt kihagyta a japán és bahreini fordulókat. Le Mans-ban sikerült felállni a dobogó legalsó fokára, ami alighanem a lelkes kis csapat legemlékezetesebb eredménye lesz, anyagi lehetőségeiket figyelembe véve nem lehet reálisan elvárni tőlük, hogy a jövőben felvegyék a küzdelmet a gyári csapatokkal. Mindenesetre a Scuderia Glickenhaus üde színfoltja a mezőnynek.
Vanwall
Autó: Vanwall Vanderwell 680
Kategória: LMH
Motor: Gibson 4,5 L V8
A Tony Vanderwell által alapított Vanwall istálló 1958-ban elsőként nyerte meg a Forma-1-es konstruktőri világbajnokságot. Ennek a Vanwallnak viszont ahhoz semmi köze nincs a nevén kívül. Colin Kolles legújabban a Vanwall névhasználati jogát vette meg, korábban használta már a Lotus és a Praga neveket is, mindenféle eredmény nélkül. A csapat a német, cseh és román után az utóbbi években osztrák licensszel versenyez. Azt el kell ismerni, hogy Kolles csapata évek óta kitartóan próbálkozik saját építésű autókkal, de újabb próbálkozásától nehéz mást elvárni, mint, hogy egy újabb legendás brit márkanevet fog lejáratni a nemzetközi színtéren. A 680-asba a Gibson V8-asát szerelték és a Glickenhaushoz hasonlóan ez sem rendelkezik hibrid rendszerrel. A legnagyobb szenzáció viszont az 51 éves Jacques Villeneuve szerződtetése volt. Mindenesetre érdekes lesz látni, mennyire lesz életképes a ByKolles Racing legújabb próbálkozása.
Isotta Fraschini
Autó: Isotta Fraschini Tipo 6 LMH-C
Kategória: LMH
Motor: 3,0 L V6 Turbo
Egy újabb feltámasztott régi márkanév. A múlt század első felének olasz luxusmárkája volt az Isotta Fraschini, 2022-ben viszont feltámadt és idén már a világbajnoki szereplést tűzte ki célul. Az autót a Michelotto tervezte és építette a Williams segítségével, a motorról egyelőre nem sokat tudni, de az biztosnak tűnik, hogy a V6-os turbómotort hibrid rendszer egészíti majd ki. A Michelotto jelentős tapasztalatot szerzett korábban Ferrari versenyautókkal, de az FIA-t egyelőre nem sikerült meggyőznie az új csapatnak, hogy alkalmas a világbajnoki indulásra és visszadobták a nevezését. Ha sikerül megszerezni a rajtjogot, a tervek szerint a monzai fordulón állhat rajthoz először az új Isotta Fraschini.
2024-ben további gyártók csatlakozhatnak a mezőnyhöz:
Alpine
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Oreca
Motor: ?
Az Alpine 2023-ban visszalép az LMP2-es mezőnybe az Oreca 07-re épülő A470-essel, de 2024-től már egy teljesen új fejlesztésű LMDh autóval tervezik a visszatérést a csúcskategóriába. A márka korábbi típusaihoz hasonlóan az új autó is az Orecánál készül.
Lamborghini
Kategória: LMDh
Gyártó partner: Ligier
Motor: Lamborghini V8 Twin-Turbo
A Lamborghini is gőzerővel fejleszti LMDh autóját, amely eddig egyedüliként a mezőnyben a Ligier monocoque-ja köré épül. Az autót az olasz Iron Lynx istálló viszi majd pályára, a tervek szerint a vb-n és az IMSA bajnokságában is.
De Tomaso
Autó: P900 LM
Kategória: LMH
Motor: De Tomaso V12
Egyelőre erősen a pletyka kategóriába tartozik a hír, miszerint a De Tomaso a vadiúj, csak versenypályán használható P900-asának versenyváltozatával nevezhet a 2024-es világbajnokságra és/vagy Le Mans-ra. Mindenesetre igazi kuriózum lenne egy szívó V12-es motort hallani a mezőnyben.
Az új LMDh autókat először a január végi Daytonai 24 órás versenyen láthatjuk élesben, az LMH-kat pedig márciusban, a világbajnokság sebringi szezonnyitóján. A legfontosabb 2023-as futamok dátumai a következők:
január 28-29.: Daytonai 24 órás (az IMSA SportsCar Championship nyitó fordulója)
március 17.: Sebringi 1000 mérföldes (az FIA WEC nyitó fordulója)
március 18.: Sebringi 12 órás (IMSA SCC 2. forduló)
április 29.: Spa-Francorchamps-i 6 órás (FIA WEC 3. forduló)
június 10-11.: Le Mans-i 24 órás (FIA WEC 4. forduló)
október 14.: Petit Le Mans (IMSA SCC záró forduló)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése